élményB(l)ogi: Süssünk valamit

Már kis koromban be lettem fogva a konyhában, rendszeresen segítenem kellett a főzésben. Először csak alap dolgokban: krumpli pucolása, hús panírozás, bab válogatás, és hasonlók. Aztán egyre előrébb haladtam a tudományban. Az első komplett ebédemet kb 15 éves koromban főztem. Emlékeim szerint jó lett, a család megette. Azt viszont mai napig nem tudom, hogy tényleg finom volt, vagy csak a szülők erősítették konyhai önbizalmam. Ezek után természetesen egyre több mindent kellett nekem csinálnom.

A sütés viszont valahogy mindig kimaradt, az hugom szakterülete volt. Sosem tudtam felfuttatni az élesztőt, nem tudtam rendes piskóta tésztát csinálni. Talán a kókuszgolyó finomra sikeredett. Aztán az egyetemi kolis élet hozta el a fordulópontot. Sütni akartam. Csak egy gond volt, hogy hol? Ugyanis a koliban csak rezsó volt, az ezen készült sütit meg maximum palacsintának hívják. Egy szép napon (az akkor még nem férj születésnapján) Remoska formájában érkezett a megváltás. Igazából ő kapta születésnapi ajándékba, hogy én tudjak neki sütni és főzni.

Remoska- a tetejében fűtőszál van

Lassan elkezdtem kitapasztalni, hogy mit és hogy érdemes benne sütni. A szobatársak élvezték a helyzetet, és a szomszédban lakó haverok sem küldtek sosem vissza a kóstolóból. Sőt, néha átkopogtak, hogy van-e valami. Az itteni sikerek után mozdult meg bennem valami.

Hogy minél okosabb legyek a témában az nlcafe.hu oldalon a Sütik-képpel topikot olvasgatva tanultam a nálam sokkal ügyesebbektől. És persze rengeteg nagyon jó receptet söpörtem be. Néhány nagy kedvenc azóta is szerepel az állandó sütik listáján. Itt tanultam meg, hogyan kell a marcipánnal bánni, mikor milyen egyszerűsítést kell bevetni, hogyan lehet pillanatok alatt leveles pogácsát csinálni hajtogatás nélkül.

Aztán eljött az az idő, mikor előléptem a család "hivatalos" sütigyártójává. Nagyon sok süteményt én csinálok, tőlem kérdezik meg, hogy mit javaslok.

Természetesen nekem is vannak borzalmas alkotásaim, amiket jól eldugnék. Volt már kiskanállal megevett torta, kukában landoló kenyér. De minden nem sikerülhet tökéletesen. (Ezt persze ritkán hangoztatom)

A kelt tésztákról szerzett tudományomat Limara blogjából szereztem, minden kelt tésztát az ő receptje alapján sütök. Azóta rendszeres nálam az itthon sütött házi kenyér (bár még nem elég jó cserepes), a finomabbnál finomabb kalácsok, a csillagos 5-ös hamburgerzsemléje.

És hogy ne csak írjak, mutatok pár képet az alkotásaimból.