Lisa Kleypas: Lady Sophia szeretője

Történelmi témájú könyvek olvasása után gondoltam hasonló műfajú könyvekkel folytatom az olvasást. Cím szerint, sőt még az ajánló szerint is egész belefért volna a könyv a kategóriába. Azonban olvasás közben rájöttem, hogy nagyon félre nyúltam. Maga könyv nem rossz, strandon napozás közben kiváló limonádé könyv. De nem erre számítottam, így ilyen szempontból kicsit csalódás volt.

A történet Lady Sophia körül forog, bár ez a címből is egyértelműen kiderül.  Sophia szülei korán meghalnak, így kisgyermekként egyedül maradnak az öccsével, Johnnal.  Senki nem akarja őket magukhoz venni, ezért a falubeliek segítenek amennyire tudnak. Sajnos ez nem elegendő, a testvérek kénytelenek élelmet lopni.  John Londonba menekül, ott próbál megélni. Azonban egy bandába keveredik. Az elkövetett bűnökért elkapják, és börtönhajóra zárják. Itt járvány tör ki, és a hírek szerint John meghal.

Sophiát nagyon megrázza az eset, hiszen csak ketten maradtak egymásnak, de már John sincs. Bosszút esküszik. Megígéri magának, hogy bosszút áll azon, aki Johnt a halálba küldte. Szerencséjére egy újsághirdetést talál, hogy Ross Cannon, a rettegett rendőrbíró, segédet keres, azonnal jelentkezett. Cannon nem akarta alkalmazni, hiszen bűnözőkkel is kell tárgyalni, vallomást felvenni. Nem akart egy nőt ilyen kellemetlen feladatnak kitenni. Kisebb szóbeli küzdelem után alkalmazza Sophiát.

Sophia terve szerint elcsábítja Cannont, és összetöri a szívét. Azonban ez sokkal nehezebben megy, mint tervezte. Hiszen Ross jóképű, izmos, igazi férfi. Rövid időn belül Sophia is érzéseket táplál főnöke iránt. Rájön, hogy nem tud neki ártani. A szerelmi történet bontakozik a maga útján, már az esküvő is szervezés alatt áll, mikor Sophia súlyos titkokat tud meg a testvéréről, a hajón töltött időről. El kell mondania Rossnak? Kettétörik benne a kapcsolatuk? Meg tudnak-e egymásban bízni? Ezekre a kérdésekre könnyen megtaláljuk a választ ebben a könnyű, kikapcsoló szerelmi történetben. Nagy irodalmi magasságokat senki ne várjon, ez a könyv nem arról szól.

A regény az Ulpius kiadó gondozásában jelent meg, a tőlük megszokott nem túl tartós borítással. Pár alkalmas kézbevétel után a borító rétegekre válik, a fólia felkunkorodik a szélén. A ragasztás nem tudom mennyire tartós, mert nagyon megtörni nem mertem, féltem darabokra esne. Teljes ára 2999 Ft. Én akciósan kaptam ajándékba, úgy megérte az árát.

6/10

Mérnöki papírmunka

Az ember mindig rá kell, hogy jöjjön, milyen kicsi a világ, és mindenhol ismerősbe futhat. Tavaly az esküvőmet szerveztem, és elkezdtem fórumozni, mondván biztosan egyszerűbb lesz, ha többen adnak ötletet, segítenek dönteni. Itt olyan jó baráti társaság alakult ki, hogy a fél életünket azóta is együtt töltjük a csajokkal a neten. Sőt, férjestől összejárunk. Már amikor sikerül megszervezni, hogy az ország különböző pontjain lakók is ráérjenek.  Itt derült ki, hogy az nlc sütis fórumának egyik nagy alkotója is a kis társasághoz tartozik, és nagyon sok közös van bennünk. Illetve találkoztam egy Kolléganővel, aki szintén építőmérnök, azonos tárgyakat tanultunk, rengeteg közös ismerősünk van az egyetemen, csak egymást kerültük el valahogy.

Ezt a kis bejegyzést a Kolléganőnek szánom.

Úgy gondolom, hogyha valaki elvégez egy olyan szakot, ami mérnöki, annak megváltozik a szemlélete. Még akkor is csírájában benne marad, ha nem a szakmában helyezkedik el utána. A mérnöki látásmód mindenkiben kialakul. Más módon tekintünk dolgokra, az összhang, áttekinthetőség, egyértelműség, és a letisztultság a legfontosabb dolgok közé tartoznak egy tervező életében, mert ha ezek egy tervből hiányoznak, akkor az kezelhetetlen, átláthatatlan. Ez a szemlélet a mindennapjainkba is beszivárog. Nekem biztosan, és a Kolléganőnél is határozottan ki merem jelenteni.

Ő az esküvője megszervezése után nem menekült el a témától, és elhatározta, hogy meghívókat, ültetőket, menükártyákat tervez, és próbál ezen a területen minél előrébb jutni, minél színvonalasabb munkákat kiadni a keze közül. Jelentem, ez teljes mértékben sikerült neki. A legutolsó munkája egy különleges meghívó volt. A meghívóhoz tartozott egy hozzá tervezett doboz, a messze lakó rokonak pedig egy boríték.

Én korábban ilyen meghívóval még nem is találkoztam, de nagyon megtetszett. A blogjába felrakott képek alapján azt tudom mondani, hogy kiváló mérnöki munka. Mert látszik rajta, hogy komoly munka van benne, és szerintem a mérnöki szemlélet is megfigyelhető. Azt kell mondanom, hogy ha a dobozon lévő masni kicsit másabb kialakítású lenne, azonnal kellene az egész, mert olyan szép, letisztult. Minden tetszik! Pedig én elég válogatós vagyok, és nem szoktam túl sok mindent dicsérni.( Például a mi meghívónkat én gyártottam le, mert amit kinéztem, az nagyon drága lett volna, a többi meg olyan minőségű volt, hogy azért pénzt nem adtam volna ki. Így heteket elszórakoztam azzal, hogy a két mérnök ízlésének megfelelő példány elkészüljön. De megérte.)

A blogon több munkája is megtalálható, érdemes nézelődni.

 Ingyenes sablonnal is segíti a kedves menyasszonyok életét, akik inkább maguk akarják megcsinálni.  Itt lehet letölteni.

Persze nem csak meghívót lehet rendelni tőle, hanem minden papírral kapcsolatos dolgot. Én csak ajánlani tudom, és ki merem jelenteni, hogy az ő munkájával mindenki biztosan elégedett lesz. Jó nézelődést!

http://eskuvovaro.blogspot.com/

Carlo A. Martigli: 999 A titkok titka

A Nyitott Könyvműhely nagyon szép kivitelű könyvéről szeretnék néhány gondolatot leírni. A kiadó gondozásában jelenik meg Rita Monaldi& Francesco Sorti olasz szerzőpáros sorozata (Imprimatur, Secretum, Veritas). Ehhez a sorozathoz kapcsolódik ez a könyv is. Ugyanis a könyv díszborítója nagyon hasonló stílusban készült, mint az előbb említett könyveké, és a szerző szintén olasz. A könyv magassága, papírja, szedése, kinézete is teljesen azonos. De ez csak előnyére válik, hiszen nagyon szép, minőségi könyvről beszélünk. A méretével az az egy gondom van, hogy BKV járművön utazva, 1 kézzel fogva kényelmetlen, nehéz tartani. De ha a hagyományos  magasságban készült volna, akkor meg nagyon vastag lenne.

A könyvet az író előszava nyitja, melyből megtudhatjuk, hogy az apai nagyapja halála után két kézirat is érkezett. Az egyik történet az 1400-as évek végéről szól (1486-1494), a másik történet pedig 1938-39-ben játszódik. Látszólag a két történet nem kapcsolódik össze, azonban a történetben előrehaladva megtaláljuk a közös pontot.

1486-ban Mirandola grófja titkos téziseit akarja napvilágra hozni. Egy zsidó nyomdász elkészíti a 900 tézis nyomatát. Ám a gróf szerencsétlenségére egy besúgó észrevette a kései órán a nyomdásznál, és a pápánál jelentette furcsa felfedezését. Ekkor indul a hajtóvadászat Mirandola grófja ellen, hiszen pápai engedély nélkül adott ki könyvet, és még egy gyűlést is össze kívánt hívni, amin a különböző vallások vezetői, filozófusok vitatták volna meg a 900 kiadott tézist. Ez lett volna az előkészítése az utolsó 99 tézisnek. A könyvek napvilágra kerülése után folyamatos menekülés az élete, mindenhol besúgók, az életére vadászó és törő katonák, pápai alkalmazottak. Ugyanis az eretneknek kikiáltott gróf Tézisei alapján a katolikus egyház összeomlott volna. A pápa ezt természetesen nem hagyhatta. A 1400-es években játszódó történet erről a hajszáról, az állandó menekülésről szól. Hogyan lehet a pápa elől kitérni, ki segíti a 99 tézis védelmét, kiadásra kerülnek-e. A történetben  gróf hűséges társa, segítője lesz Feruccio de Mola.

Az 1938-ban kezdődő másik történet főszereplője Giacomo de Mola, illetve a fogadott fia. Itt is találhatunk gyilkosságot, összejátszást, átverést. Hogy hogyan kapcsolódik az 1486-os történethez? Mit és hogyan védenek a szereplők, miért fontos ez?  Nos ezekre a kérdésekre derül fény a könyv végére, azonban ha ezt elmesélném, elrontanám az izgalmat.

Aki szereti a különleges történelmi eseményeken alapuló könyveket, az izgalmas és okos krimiket, annak nagyon jó szórakozás lesz.  Én nagyon szerettem a könyvet, jól el lehetett merülni a világában. Nagyon jó filmet lehetne belőle készíteni.

És a legfontosabb. Ugyan mi lehet igaz belőle?? A könyv végén van a szereplőkről egy összeállítás a legfontosabb momentumokról, az életükről. Azonban történhetett-e így minden? Valóban megtörtént? Vagy csak a valóságos szereplők csöppentek egy kitalált regénybe? Izgalmas kérdés, és én nagyon kíváncsi lennék a válaszra.

Szerintem a könyv 9,5/10-es.  J

Exnapló

Adamkó Fanni: Exeregy

A könyvet, ha jól emlékszem a 2010-ben az Alexandra nyári leárazásakor vettem akciósan. A hátán lévő ajánló alapján vicces, jó könyvnek tűnt. Elolvasás után csak azt tudom mondani, hogy jónak tűnt. Valójában becsületesen végigszenvedtem a könyvet. Nem ragadott magával, kicsit nehezen fogtam bele a tovább olvasásba, és egyáltalán nem volt nehéz letenni. Nem kellett győzködni magam, hogy csak még egy, és még egy fejezet, és befejezem. Szóval én csalódással tettem le a könyvet.

A történet igazából egy napló, majd két év történetét öleli fel. A főhős mindennapi vívódásait követhetjük végig. Az aktuális pasi „szeretetét” ismerhetjük meg, majd a szakítás utáni letörtség, melankólia, és szenvedés pillanatait élvezhetjük.

A volt szerelmes visszasírása, a tőle való elszakadási nehézségek (képtelen elfelejteni), a pasi családjához való ragaszkodás mind megtalálható. Az ex új nője iránt érzett gyűlölet, bosszúvágy, érthetetlenség teszi ki a könyv nagy részét. És a folyamatos visszasírás, az elengedni képtelenség.

Lehet, hogy csak rossz pillanatban talált meg a könyv, mert nem egy ilyen szakaszban jár az életem. Elképzelhető, hogy aki hasonlókat él át, együtt tud sírni a főhőssel, együtt utálják az ex új nőjét, stb. Nekem ez most nem tetszett. Sajnos ezek alapján nem túl sok jót (szinte semmit) nem tudok írni róla. De nem kell ezt nagyon komolyan venni, mert láttam több olyan véleményt is, ami szerint nagyon jó kis könyv ez. Mindenki tegyen egy próbát, és döntse el maga, hogy számára melyik vélemény volt a „jobb”.

Költsünk pénzt?!

Kedvenc boltok

Arra gondoltam, hogy egy csokorba összefogom azokat a boltokat, ahol előszeretettel vásárolok. Vagy azért mert nagyon jó a kínálat és minőségi terméket kapok a pénzemért, vagy mert a kiszolgálás tökéletes, és emberszámba vesznek.

Lássuk első körben a kedvenc ruhaboltokat:

      Peek&Cloppenburg az Aréna Plázában

Rengeteg márka ruháit tartják az üzletükben az olcsóbbtól az egészen drágáig. Mielőtt mindenki azt hinné, hogy felvet a pénz, ha ilyen helyen vásárolok, annak gyorsan elmondom, hogy itt csakis leárazáskor szoktam pénzt költeni. (igazából szinte sosem veszek semmit teljes áron) Én nem engedhetem meg magamnak, hogy egy nadrágért 10-15 000 Ft-ot adjak, de ha már 3-4000 Ft, akkor mindjárt jobban tetszik. Leárazáskor pólókat 1500 Ft környékétől lehet kapni, ingeket 2-3000 Ft-tól. Van sportos és elegáns része is a kínálatnak. A férfi részlege hasonlóan jó, rendszeresen szoktunk ott is vásárolni. Az eladók kedvesek és segítőkészek, de nem telepednek rá az emberre nézelődés közben.

http://www.peek-cloppenburg.hu/hu/web_hu/

       Van Graaf az Allee-ban

Szinte teljesen ugyanazt tudom elmondani róla, mint a Peek-ről. Csak ez nekem közelebb van, és az Allee hangulatát jobban szeretem, mint az Aréna Plázáét.

Itt talán nem árazzák le annyira a termékeket, de az utolsó darabok között nagyon jó áron lehet vásárolni. Általában a fél boltot el tudnám hozni, ha lenne rá pénzem. Természetesen csak akciósan vásárolok itt is. Egyedül a férfi részlegen fordul elő az, hogy teljes áron hozunk el valamit. De ez csakis annak a következménye, hogy egy pasinak kevesebb ruhára van szüksége, és inkább kevesebbet vesz, de az jó legyen.  Érdemes gyakran benézegetni,hátha a kezünkbe akad valami kincs.

http://www.vangraaf.com/hu/#/hu/

 

      Marks&Spencer

Ismét egy drágább bolt. Szerintem már mondanom sem kell, hogy csakis leárazások alkalmával az utolsó áras termékek között válogatok. Előző nyáron egy nagyon jó kis vászon ruhához így sikerült 15 000 helyett 3500 Ft-ért jutnom. Ennyit még szánok rá, ha megfelelő. Teljes áron én nagyon drágának tartom, és nem feltétlen éri meg azt az árat, amit kérnek értük. A leárazások végén lehet 2-3000 Ft-ért nadrágot venni, 1500-2000 Ft-ért pólókat, múltkor inget 3000 Ft- ért vettem, amit még nem tartok vészes árnak. Itt is lehet sportosabb dolgokat is kapni, és a tényleg szép elegáns ruhákat. Utolsó divat szerint öltözött csinibabák viszont nem lehetünk innen.

Aktuális infóként: 2011.07.29-étől lesz 70%os leárazás egyes termékekre, lehet érdemes benézni.

http://www.marks-and-spencer.hu/

            Debenhams a Westendben

Nem olyan régen nyílt bolt, nagyon szép, minőségi ruhákkal, széles kínálattal. Teljes áron én kicsit drágának találom, de ez ugye mindenkinél viszonyítás kérdése. Most 70%-os leárazás van, és nagyon-nagyon sok mindent el tudtam volna hozni úgy, hogy az én elég alacsony árlimitemet semmi nem lépte volna túl. Pólók 1200-3500 Ft között, nyári ruhák 4000 Ft-tól, melltartó 1500 Ft környékén, cipők, táskák 4-5000 Ft-tól, gyönyörű pizsamák 2500-3000 Ft körül.  Nekem nagyon tetszik az üzlet, szerintem sokat fogok ott nézelődni és leárazáskor vásárolni.

      Szöszy Fashion

És hogy ne csak plázás boltokat reklámozzak, írok pár sort a kedvenc magyar márkámról. Vidéken több helyen is lehet vele találkozni a piacok butikjaiban. Szerintem nagyon sokunknak volt ilyen márkájú téli kabátja. A kínálatukban szerepel a különböző kosztümöktől a blúzokig, nadrágokig minden. A szabásuk sokkal jobb, mint a bolti termékeknek, sokkal jobban követik az alakomat. Az újpesti boltjukban (Kiss Ernő utca) lehet kifutó termékeket is kapni, sokszor nagyon jó áron. Sikerült már egy 3 részes kosztümöt 4000 Ft-ért venni, hogy ebben már az átalakítás ára is benne volt. Ebben a boltjukban az a jó, hogy hozzáértő eladók vannak, megfelelő módon tűzik fel/össze a ruhát, és kb 3 nap alatt át is alakítják, hogy még jobban álljon rajtunk. És nem horribilis összegért, mint egyes nevesebb boltban, ahol egy nadrágfelhajtás 1000 Ft. Itt a múltkor kb 800Ft-ért a teljes blézert szabták át. Nagyon ajánlom őket. Azt hiszem ez az egyetlen bolt, ahol teljes áron is szoktam vásárolni.

http://www.szoszyfashion.com/

Egyéb boltok

     Carpisa- táskabolt a Westendben

Sajnos ez a bolt még csak a Westendben van, amit nagyon nem szeretek. A Carpisa egy olasz táskabolt, ahol minőségi, nagyon szép táskák kaphatóak. Nekem egy bajom van vele, hogy a táskák belseje túlnyomórészt egyterű. És ezekben csak ömlesztve lehet tárolni a dolgokat. Most minden táskájuk fél áron van.  A kis maradék szokott olcsóbb is lenni, de akkorra elég kis választék marad.      http://www.carpisa.it/

           Tchibo

Erről mindenkinek az szokott eszébe jutni, hogy biztos csak kávét lehet kapni. De ez nem igaz. Szerencsére egyre több helyen van boltjuk, és egyre jobb kínálattal. Minden héten más a fő téma, ami köré csoportosul az adott hét termékválasztéka. Mindennel elégedett voltam, amit ott vásároltam. A konyhai dolgaim közül elég sok praktikus terméket nem drágán vettem. A ruháik nagyon jó minőségűek, a kedvenc sporttrikóim is onnan vannak. Időszakosan vannak náluk is leárazások és egy idő után a maradék termékek ára is szokott kicsit csökkenni. De ha olyan a kínálat, nagyon sokszor az első nap délelőttjén elfogynak a legjobbak.  Természetesen kávézni és  sütizni  is lehet. Ez eladók kedvesek és segítőkészek.

A mindig aktuális katalógus megnézhető:

http://tchibo.hu/content/385560/-/hu/tchibo-zletek/termkknlat.html;jsessionid=0B2B737C2F6FF30A5381D13CA2C4E3BB

     Müller

A drogériák közül ezzel ismerkedtem meg a legkésőbb, mert korábban csak Ferihegynél volt boltjuk, és oda nagyon macerás a kijutás. Azonban már a Corvinban és a Blahán lévő Europeumban is van boltjuk. Így egyre gyakrabban térek be hozzájuk. A nagyon széles kínálat, a máshol nem kapható csokik külön vonzerőt jelentenek.           http://www.mueller.co.hu/

Oscar a filmért

Bernard Schlink: A felolvasó

A könyv az Ulpius- ház kiadásában jelent meg, és tőlük kissé szokatlanul nagyon jó minőségű és szép kötése van. Nem ez a nagyon vékony papír borító, amit ha pár alkalommal kézbe veszünk, akkor elkezd szétválni. A borítón a könyvből készült film képkockái találhatók, és hirdetve, hogy Kate Winslet ezért a szerepért Oscar- díjat kapott. Nekem ez annyira nem tetszik, mert én nem azért veszek meg egy könyvet, mert a belőle készült film jó/nem jó. Bár biztosan akadnak olyanok, akik meg a kis extra reklám miatt veszik meg.

Maga a regény nem túl hosszú, 221 oldal, a betűk is az átlagos méretnél kicsit nagyobbak. A regény értékéből ezek természetesen semmit nem vonnak le.

A történet főszereplője egy 15 éves fiú, Michael Berg, aki a sárgasága miatt egy ideig nem járt iskolába, de annak érdekében, hogy megerősödjön sétákat tesz.  Egyik sétája alkalmával rosszul lett, és hányt. A házban lakó hölgy sietett a segítségére, és haza is kísérte. A fiú miután jobban lett, elment megköszönni az esetkor nyújtott segítséget Frau Smitznek. A következő napokban nem tudta kiverni a fejéből az asszonyt, 1 hét múlva megjelent a lakása előtt. Az asszony meglepődve látta, hogy vendége van.  Kissé ki is használva a helyzetet, leküldte a pincébe, hogy hozzon fel szenet .  A fiú összekente magát, Frau Smitz így nem akarta hazaengedni, megfürdette.  Az idősebb asszony és a 15 éves fiúcska kapcsolata így kezdődött. Hanna, mert már megtudta a keresztnevét is, egyre jobban megszerette, rengeteget beszélgettek. Ekkor kezdődtek a felolvasások. Mindig kiválasztottak egy könyvet, és szeretkezésük előtt Michael felolvasott. Hanna nagyon szerette hallgatni a történeteket. Aztán az egyik nap eltűnt. Michael próbálta kideríteni, hogy mi történhetett. A ház tulajdonosa szerint Hanna elköltözött, és már dolgozni sem ment be. Michael nem találta a helyét, mindenhol Hannát kereste.

A második részben ismét előtűnik Hanna alakja, a bíróságon találkozik vele. Ez volt az első koncentrációstábor-per. Az elítéltek között van.  Michael mint joghallgató volt jelen, az egyetemi tanulók egy-egy csoportja minden nap elment, hogy tanulmányozzák az ügymenetet, a pert végigkövetve.   Michael a tárgyalás egyetlen napját sem szalasztotta el, mindig megjelent, követte az eseményeket.  Megismerhetjük Hanna életét a lágerben, mit tettek, hogyan éltek. Több szempontból is megismerhetjük azt az eseményt, ami  miatt Hanna több társával a bíróság előtt felel. A borzalom két túlélője beszámolója alapján kapunk pontosabb képet az akkori eseményekről.  Az ítélet szerint Hanna életfogytiglani börtönt kapott tetteiért, társai sokkal kevesebbel megúszták.

A könyv záró részében megismerhetjük Michael későbbi életét. Megházasodott, gyereke lett, de Hannát sosem tudta igazán elfelejteni. A későbbi olvasmányait is úgy választotta, hogy mérlegelte, Hanna mit szólna hozzá. Aztán elkezdte felolvasni a könyveket, melyeket felvett, majd beküldte a börtönbe Hannának.  Évekkel később a börtön igazgatója kereste meg levélben Michaelt, hogy kegyelmi kérvényt nyújt be Hanna, és valószínűleg szabadon engedik. Kérte szerezzen neki munkát, szállást, segítse a beilleszkedésben. A megkeresés után meglátogatta a börtönben. Egy megtört öregasszonyt látott, akivel már nem találták meg úgy a közös hangot. A következő napokat azzal töltötte, hogy mindent megszerezzen Hannának.  A szabadulás előtti estén még telefonon beszéltek. Másnap reggelre Hanna halott volt. Ismét a börtönbe ment, ekkor mutatták meg neki Hanna szobáját. És ekkor szembesült sok dologgal. Egyértelmű lett, hogy miért kapott ő több büntetést a társainál, mi volt az amit, még jobban szégyellt, mint azokat a tetteket, melyeket elkövetett, és ami miatt elítélték.

A könyv több dolog miatt is érdekes. Megismerhetjük egy szeletét Hitler eszméinek, hogy miket követelt a dolgozóitól, követőitől, és hogy ekkor az emberek mennyire másképp látták a dolgokat.  A történet nem olyan megrázó, mert van benne szó szörnyűségekről, de nem a maguk puritán voltában írja meg, hanem csak mint múlt ismerhetjük meg nagyvonalakban.  Láthatjuk, hogy a szeretet nem feltétlen irányítható, és hogy a másik szinte akármit megtehet, mert ha igazán szeretjük, szinte minden megbocsátható.  Mindenképp érdemes elolvasni, most már a filmet is elővehetem. Kíváncsi vagyok, mennyire fog eltérni attól a filmtől, ami a fejemben játszódott olvasás közben.

Krimi márpedig kell

Karin Slaughter: Kín

Ismét egy sorozat. Karin Slaughter The Grant Country sorozatának a 4. része, ami magyarul megjelent. Az első kötetre véletlenül akadtam rá, ha jól emlékszem 500 Ft-ért vettem.  A leírás alapján nem tűnt rossznak, és úgy gondoltam, hogy ha mégsem az igazi, ennyi pénzt nem sajnálok érte.  Aztán nagyon is megtetszett olvasás közben. Izgalmas, fordulatos, könyv volt. A következő részekhez is akciósan sikerült hozzájutnom. Mindegyik kicsit különböző stílusú volt, de a könyv vastagsága, izgalma és nyomozócsapata nem változott.

A bűntények Grant megyében történnek, és Jeffrey Tolliver rendőrnyomozó sikeres munkájával kerülnek felderítésre. Az állandó segítőcsapata: Lena Adams nyomozó, az első női nyomozó a területen; Sara Linton doktornő, aki gyerekorvos, de másodállásban a megyei halottkém is.

Ebben a könyvben Slaughter kicsit eltér a korábban megszokott dolgoktól. Most a rendőrőrsön indul a történet. Sara bemegy Jeffrey-hez, Brad gyereket vezet körbe az épületben, Marla fogadja a beérkező hívásokat. Két idegen érkezik a kapitányságra, akik Jeffreyt keresik. Aztán egy pillanat alatt megváltozik a hangulat. Sara azonnal veszélyt érzékel, a két idegenből pedig pillanatok alatt túszejtők lettek, akik néhány rendőrt is azonnal megöltek. A rendőrőrsön rekedt túszok miatt megjelenik a Georgiai Nyomozóhivatal is a legjobb túsztárgyalójával.

A történet itt válik ketté. Ugyanis a regény nagyrészt a múltbeli eseményeket meséli el. A történet Sara és Jeffrey megismerkedésétől indul, majd olvashatunk Jeffrey szülővárosába, Sylacaugába tett látogatásról.  Igazából egy tengerparti túrára indultak, de tettek egy kanyart ide. Ami így utólag nézve nem biztos, hogy túl jó ötlet volt.

Sara találkozott Jeffrey anyjával, régi iskolás haverjaival. Rengeteg pletyka és történet kel újra életre Jeffrey megjelenésével. Természetesen az itt tartózkodás sem telhet nyomozás nélkül. Robert állítólag megölt egy lakásukba betolakodót, majd egy régen eltűnt lány csontváza kerül elő. Jeffrey Sara segítségével felderíti mindkét esetet. A régi történetben szóba kerül a homoszexualitás,prostitúció,  a kisváros pletykaéhségének hatása, erkölcs, és a saját ítélőképességünkbe vetett hit.

A jelen és múlt eseményei folyamatosan váltakoznak a fejezetekben, mindig egy kicsit többet tudunk meg az előzményekről, ami a mostani túszdrámához vezetett. A két férfi kilétére Sara jön rá, a helyzet megoldásában Lena és Brad segít.

Elgondolkodtató, hogy egy kisvárosban keringő pletyka, ami az emberek tudatába beszivárog, milyen gondolatokat tud szülni, mennyire megváltoztatja egyes emberek ítélőképességét, és akár igazságként hiszik el. Láthatjuk, hogy a gyerekek rossz közegben való felnövése mekkora gondokat okozhat.

Mivel egy könyvsorozatról van szó természetesen egy csomó kis történetnek nem kerül a végére pont. Várhatjuk a következő rész megjelenését, hátha többet tudunk meg belőle.

A könyv nem volt rossz, olvastatja magát, de magas színvonalú irodalmi műnek sem mondanám. Kikapcsolódásnak kiváló. Ha az írónő többi könyvével kellene összehasonlítanom, akkor nekem kicsit elmarad a többi mögött. Azonban ez senkit se fogjon vissza abban, hogy egy egész jó kis krimit a kezébe fogjon, és elmerüljön a történetben, még akkor is, ha néhány durvább jelenet is van benne. 

Nők dícsérete

Eve Ensler  Díszdoboza

A doboz A vagina monológok, a Tökéletes testek, és az Érző lelkek című könyveket tartalmazza. A könyvek a Nyitott Könyvműhely kiadásában jelentek meg, amiből rögtön következtethetünk a minőségi munkára. A borító egyszerű, szép fekete, arany mintával. Maga a szöveg szép, pont a kellő vastagságú fehér papírra nyomtatva. Jó kézbe venni. Szóval szeretnék gratulálni a kiadónak a minőségi könyvekhez. Én sokkal szívesebben veszem kézbe az ilyen szép kiadványokat.

Tökéletes testek – a női alak dícsérete

A könyv elég vékonyka a maga 125 oldalával. Egy kellemes délutáni kikapcsolódás. Azonban a témát tekintve ezt már annyira nem mondhatjuk. Eve rengeteg nővel beszélgetett a könyv megírása előtt. A téma a saját magunkkal való elégedettség. Milyen elvárásoknak akarunk megfelelni, mi nők, s ez kontinensenként, népcsoportonként hogyan változik, és mi mindent vagyunk hajlandók megtenni azért, hogy az adott terület szépségideáljainak feleljünk meg.

A bevezetőből megtudhatjuk, hogy az írónő több mint 40 országban járt, az ekkor szerzett élményekből született a mű. Hihetetlennek tűnik, hogy Afrikában és Ázsiában a bőrvilágosító krémekből rengeteg fogy, 8 éves kislányok lengőbordáját vetetik ki szülők Amerikában, hogy ne kelljen fogyókúrával bajlódniuk, és sorolhatnánk tovább.

Maga Eve is elmeséli olvasóinak, hogy nincs megelégedve a testével, és mit tett annak érdekében, hogy ezeket az elégedetlenségi pontokat megszüntesse. Egy összefoglaló monológból megtudhatjuk, hogy milyen is egy fogyitábor, hogy Puerto Ricóban a segg mérete milyen fontos. Találkozhatunk egy plasztikafüggő gondolataival, akinek ez a természetes, és így kíván megfelelni az ideálnak.

Azért elgondolkodtató, hogy mit meg nem teszünk megfelelési kényszerből. Ti összeszűkítenétek a vaginátokat, hogy jobban megfeleljetek a párotoknak? Telenyomnátok magatokat botox-szal, hogy egy csöpp érzelem se látszódjon rajtatok? A fenékből leszívott zsírt újrahasznosítanátok a szátok feltöltésére? A könyvben vannak hasonló példák. Rövid, velős összefoglaló rólunk, elégedetlen nőkről. Mindenkinek ajánlom elolvasásra, hogy picit is gondolkodjon el. Biztosan annak a mintának kell megfelelnünk, amit kiválasztottunk? Egyáltalán lehetséges-e elérni? Nem szabad túlzó álmokat kergetni, mert még a végén nagyon belekeseredünk.

A vagina monológok – a botránykönyv vágatlan változata                

A könyv megjelenésének 10. évfordulójára bővített kiadással nyomták újra a nagysikerű botránykönyvet. Én a címmel először egy színházi előadás reklámjában találkoztam, és csak annyit hallottam róla, hogy nagyon jó. Aztán elfelejtődött a dolog, és végül most olvastam el a könyvet.

A jubileumi kiadáshoz külön bevezetés is született, amelyben Eve összefoglalja az eddig elért sikereket, társadalmi előrelépéseket. A címből is kiderül a központi téma a vagina. Nőkkel folytatott beszélgetések alapján születettek ezek a monológok is. Rengeteg olyan van, ami több nő véleményét gyúrja össze, mert hasonlóan gondolkodtak a kérdésről. Persze van ami csak egy nővel folytatott beszélgetés kivonata. A monológok között több vaginához kapcsolódó ténnyel is találkozhatunk, némelyik elég megdöbbentő. Szóba kerül a szőr, a menstruáció, a csonkítása, az örömszerzés, homoszexualitás, a szülés. Idős nők vallanak a szexhez és a szexualitáshoz fűződő viszonyukról, az átélt megaláztatásokról.

Sajnos találkoztam olyannal is, ami elszomorító: A „vigasztaló nőkről” most hallottam először. Őket a japán hadsereg 1932 és 1945 között elrabolta és szexrabszolgaságra kényszerített. Az ezeket a borzalmakat átélt nők elmesélései alapján összeállított monológ elég felkavaró volt. Hogy lehetnek ilyenek az emberek? Miért kell a nőket kihasználni, megerőszakolni, bántani? Miért hiszik azt a férfiak, hogy ettől ők félelmetes, igazi férfiak? Érthetetlen, hogy hogyan jut eszükbe azokat a borzalmakat elkövetni.

A könyv végén találhatunk egy összefoglalót, hogy a milyen sikereket sikerült elérni az erőszak elleni küzdelemben. Felvilágosító kampányok indultak az egyetemeken, egyre több ország csatlakozik a V- naphoz a világban, mely mindig február 14-én kerül megrendezésre. Neves színésznők állnak a kezdeményezés mellé, melynek fő célja a nők ellen elkövetett erőszak megszüntetése. Remélhetőleg minél előbb eljön az az idő, mikor már nem lesz szükség erre a kampányra. De jelen állás szerint sajnos nem a közeljövőben lesz. Gondoljunk akár a burkára, az elnyomott asszonyokra, akik ki sem tehetik a lábukat az otthonukból. De bízzunk a legjobbakban, és segítsük az erőszak megszüntetését.

Érző lelkek – kamaszlányok titkos élete

Az előző könyvek alapján tudtam mire számíthatok. Érdekes volt olvasni, hogy a kamasz lányok mennyi és milyen problémával küzdenek. Hiszen nem ugyanaz nyomja a szívét egy Európában élő, vagy egy Afrikában élő lánynak.

Találkozhatunk egy anorexiás lány blogjának részletével, gondolataival. Olvashatunk a bántalmazásról, annak megmagyarázásról.  Megismerkedhetünk olyan történetekkel, ami a beilleszkedésről, a csoporthoz való tartozásról szól. Mennyire menők szeretnének lenni a kamaszok, és akár a megaláztatást is képesek ezért elviselni.

 A különböző világrészeken, vallási csoportokban mit mondanak a szülők a szexről? Mitől tiltják a lányokat? Milyen viszonyban vannak saját magukkal, a testükkel? És egy csomó ilyen kérdésre adott válaszból összeállított monológok. Azt hiszem minden kamasz lánynak el kellene olvasni.  

A három könyv számomra szokatlan stílusban, szerkezetben készült el. Még nem találkoztam ilyennel. Voltak olyan monológok, amik nagyon megérintettek, olyan problémát mutatott be, amivel én sosem találkoztam, és remélem nem is fogok. Érdemes ismerkedni ezekkel a gondolatokkal, és támogatni Eve kampányát, hogy szűnjön meg a nők elleni erőszak.

Vissza a netes világba

Szépen szólva jó ideje elhanyagoltam a virtuális térben való megjelenésemet. Nem szándékos, de így alakult. Azonban a kiolvasott könyvekről a véleményeket továbbra is írtam, így apránként ezek is fel fognak kerülni.

Most viszont a könyvet birtokolni szeretőknek ajánlanám az Alexandra könyvesbolt nyári akciós katalógusát. Az utóbbi években mindig volt ilyen akció, és természetesen elég sok pénzt hagytam ott a könyvekért. Érdemes böngészni, mert nagyon jó dolgokhoz lehet jutni.

Én szeretem Szabó Magda könyveit, néhány féláras közülük. Biztosan legalább 1 haza fog jönni a boltból.  És csak hogy néhány nagy magyar nevet is felsoroljak a kínálatból: Krúdy Gyula, Faludy, Molnár Ferenc, Konrád György, Rejtő Jenő, Vámos Miklós. A könyvek 50-80%-kal olcsóbban kaphatóak.

Rengeteg témakör nagyszerű könyveit kínálják néha nevetségesen alacsony áron. Aminek én nem tudok/nehezen tudok ellenállni.   Itt tudtok nézelődni.

Könyv és betűfalásra fel!

Süssünk valamit

Már kis koromban be lettem fogva a konyhában, rendszeresen segítenem kellett a főzésben. Először csak alap dolgokban: krumpli pucolása, hús panírozás, bab válogatás, és hasonlók. Aztán egyre előrébb haladtam a tudományban. Az első komplett ebédemet kb 15 éves koromban főztem. Emlékeim szerint jó lett, a család megette. Azt viszont mai napig nem tudom, hogy tényleg finom volt, vagy csak a szülők erősítették konyhai önbizalmam. Ezek után természetesen egyre több mindent kellett nekem csinálnom.

A sütés viszont valahogy mindig kimaradt, az hugom szakterülete volt. Sosem tudtam felfuttatni az élesztőt, nem tudtam rendes piskóta tésztát csinálni. Talán a kókuszgolyó finomra sikeredett. Aztán az egyetemi kolis élet hozta el a fordulópontot. Sütni akartam. Csak egy gond volt, hogy hol? Ugyanis a koliban csak rezsó volt, az ezen készült sütit meg maximum palacsintának hívják. Egy szép napon (az akkor még nem férj születésnapján) Remoska formájában érkezett a megváltás. Igazából ő kapta születésnapi ajándékba, hogy én tudjak neki sütni és főzni. 

Remoska- a tetejében fűtőszál van

Lassan elkezdtem kitapasztalni, hogy mit és hogy érdemes benne sütni. A szobatársak élvezték a helyzetet, és a szomszédban lakó haverok sem küldtek sosem vissza a kóstolóból. Sőt, néha átkopogtak, hogy van-e valami. Az itteni sikerek után mozdult meg bennem valami. 

Hogy minél okosabb legyek a témában az nlcafe.hu oldalon a Sütik-képpel topikot olvasgatva tanultam a nálam sokkal ügyesebbektől. És persze rengeteg nagyon jó receptet söpörtem be. Néhány nagy kedvenc azóta is szerepel az állandó sütik listáján. Itt tanultam meg, hogyan kell a marcipánnal bánni, mikor milyen egyszerűsítést kell bevetni, hogyan lehet pillanatok alatt leveles pogácsát csinálni hajtogatás nélkül. 

Aztán eljött az az idő, mikor előléptem a család "hivatalos" sütigyártójává. Nagyon sok süteményt én csinálok, tőlem kérdezik meg, hogy mit javaslok. 

Természetesen nekem is vannak borzalmas alkotásaim, amiket jól eldugnék. Volt már kiskanállal megevett torta, kukában landoló kenyér. De minden nem sikerülhet tökéletesen.  (Ezt persze ritkán hangoztatom)

A kelt tésztákról szerzett tudományomat Limara blogjából szereztem, minden kelt tésztát az ő receptje alapján sütök. Azóta rendszeres nálam az itthon sütött házi kenyér (bár még nem elég jó cserepes), a finomabbnál finomabb kalácsok, a csillagos 5-ös hamburgerzsemléje.

És hogy ne csak írjak, mutatok pár képet az alkotásaimból. 



Bounty





epres Panna Cotta



Limara diós tekercse

Házi kifli

 

Házi kenyér





2010-es Ország torta: Szilvagombóctorta





Sajtos Lala kifli



Madeleine Stahl receptje szerint

Meggyes mandulás torta

Ajándék mézesdoboz

Zebratorta



Marcipán sminktáska torta





Marcipán teve barátnőmnek



Babonák világa

Joanne Harris: Partvidékiek

Még mindig Joanne Harris. De ez volt az utolsó könyv, amit még nem olvastam tőle.  Elég sokáig hiányzott a gyűjteményemből, de ezt mintha a Libri megérezte volna, mert leakciózták a könyvet. Amire én természetesen azonnal lecsaptam.

 Az átvételkor ért meglepetésként, hogy kemény kötésű, és nagyobb méretű, mint az összes többi könyve. A kiadó honlapját böngészve láttam, hogy a korábbi kiadás egy darabját sikerült megszereznem. Kicsit ki fog lógni a könyvespolcon magasságilag, de legalább nem gyűrődött meg a táskámban.  Mondjuk a BKV járműveken állva és kapaszkodva nehezebb is volt kézben tartani és olvasni.

A könyv borítója ugyanazt az egyszerűséget mutatja, mint az írónő többi könyve. Néhány a  könyvre jellemző dolgokból összeállítás a megfelelő háttér előtt, és szépen fotózva. Nekem tetszik.

A könyv  cselekménye egy kis szigeten játszódik, Le Devin szigetén. La Houssiniére- ben lakók voltak a szerencsések, nekik jutott a strand, a sok turista, a bevétel. Ennek köszönhetően tudott fejlődni. A szárazföld és a sziget között közlekedő komp is itt kötött ki, az összes áru ide érkezett. Ezzel szemben a les Salantsiak egyre nagyobb gondban voltak. A fiatalok elköltöztek, a lakók átlagéletkora egyre nagyobb lett, nem volt aki frissességet, életet hozott volna a faluba.  A természet sem volt az itteniekkel kegyes. Míg korábban a tengeri áramlatok miatt sok hal, homár volt a part mentén, most egyre kevesebb. A víz egyre jobban megbontotta a partot, eláztatta a földeket, és a dagály miatt már sokszor a lakóházakhoz is eljutott a tengervíz.

Ekkor érkezik meg a szigetre Mado, aki anyja elvesztése után visszajön a szigetre, ahonnan még kiskorában költöztek el. Apja zárkózott, szótlan ember, akivel szinte lehetetlen kommunikálni. Így Mado újra megtanulja érteni apja különböző csendjeit, amit kiskorában már tökéletesen értett. Bosszantja a les Salantsiak babonássága, hogy az őket ért csapások ellen meg sem próbálnak védekezni, valamit tenni.  Ő viszont szeretne segíteni az embereken. A falu férfijai nem veszik komolyan a női ötleteket, nem figyelnek rá. Az örökös tenni akarása, segítsége miatt megkapja a maga kis gúnynevét is : La Poule, aki mindig kotkodácsol valamit.

La Houssiniére strandján ülve egy számára is meglepő összefüggésre jön rá. A la Houssiniére-iek miatt változott les Salants ilyen irányba, az általuk épített  hullámtörő változtathatta meg az áramlási irányokat. Ezt egy éjszakai kísérlettel bizonyította is. A faluban senkinek nem mert erről beszélni, hiszen senki nem vette volna komolyan. Azonban a faluba költözött „idegen” Flynn-nek elmesélte felfedezését. Hosszas győzködés után segítséget ígért a falu megmentéséhez.

De hogyan lehet a babonás lakókat meggyőzni arról, hogy ők is tehetnek valamit a siker, javulás érdekében?  Hogy lehet rávenni az egymással évtizedek óta harcban álló családokat, hogy a közösség érdekében ezt most tegyék félre, és együtt tegyenek valamit? Mindig így marad-e a helyzet? Hogy csöppen a történetbe Mado testvére és annak családja, illetve milyen hatással vannak a végeredményre? Ezeket tudhatjuk meg, ha végigolvassuk ezt a lassan haladó, de közben nagyon izgalmas könyvet. És a legfontosabb, ki is valójában Flynn?

A képzeletemben legalább 50 évvel ezelőtti időkben játszódó történetként elevenedett meg. A falusi emberek egyszerűsége, babonássága jellemző. Az események lassan csordogálnak, senki nem rohan sehova. De a trükközések, egymás átverése, a másik elleni kijátszása megfigyelhető. Úgy látszik, ez sosem szűnik meg, vagy csak még tovább erősödik. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy ha egy közösség egy közös célért összefog, akkor nem sok lehetetlen van. 

A könyv nekem tetszett, rosszat nem tudok róla írni, de számomra meg sem közelíti az Urak és játékosok, illetve a kékszeműfiú színvonalát. Természetesen a stílus, a műfaj eltér az említett kedvenc könyvektől, de a könyv elolvasása után közel sem foglalkozott annyit az agyam a cselekménnyel, a mondanivalóval, mint a másik kettő esetében.

Joanne Hariss eddig megjelent könyveit ezennel kiolvastam, de hogy ne maradjak sokáig könyve nélkül, idén novemberben érkezik a Rúnajelek folytatása. Nem tudom magyarul mikor fog megjelenni, remélem karácsonykor már a fa alatt lehet.

Sütitúra

Ahogy megjött a jó idő, elkezdtek rügyezni a fák, kibújtak a tavaszi virágok, és a madarak is hangos csiripelésbe fogtak, nálunk is megjött a kedv egy kis túrázáshoz. Ezért április egyik kellemes hétvégéjén fogtuk magunkat és beültünk az autóba, majd célba vettük Nagymarost. Ideális hely túrázni: nincs túl messze Budapesttől, van hegy, jó a kilátás, víz is van a közelben.

Nagy lelkesedéssel vágtunk neki a hegynek, legalábbis míg burkolt szakaszon közlekedtünk a lakóházak között. Aztán beértünk az erdőbe. Kissé elszámoltuk magunkat sárügyileg. Nem gondoltuk volna, hogy bokáig cuppogni fogunk a sárban. Elég nagy küzdés volt, majdnem vissza is fordultunk. De a végén nyert a túrázhatnék.

Nagyon kellemes időnk volt, a kijelölt turista útvonal vitt hegynek föl, hegynek le. A cél a hegytetőn lévő kilátó volt. A kilátótól nem messze gyönyörű virágtenger volt.

Visszafelé kicsit csatangoltunk az erdőben, bár néha volt olyan érzésünk, hogy az út nem oda vezet, ahova a térkép szerint kellett volna. Mire leértünk Nagymarosra szinte az éltetett bennünket, hogy láttunk egy jó kis cukrászdát, amit ki akartunk próbálni. Ez az ÉDESKE , azaz Alíz cukrászműhelye volt.

Nagyon hangulatos berendezése van, cserépkályha, mindenféle régi sütőeszközök kiállítva, az udvaron akár a hintában ülve is megehetjük a fagyinkat/sütinket. Mivel 4-en voltunk, elég sok sütit meg tudtunk kóstolni. Mindenki becsületesen megosztotta kóstolásra a maga két darabját. Hogy út közben, míg a kocsiig el nem érünk, nehogy éhen haljunk, a fagyit is teszteltük. Mindenkinek ízlett minden. Finomak voltak a sütik, a fagyik, sőt, én a házi bodzaszörpjükből is ittam. Tudom ajánlani mindenkinek. A választék nagy, az árak nagyon is barátságosak.
Ha valamikor ismét arra fogunk járni, tuti nem hagyjuk ki.  
Jó túrázást és sütizést!

Fotók by: Anita Kósa

A pontos cím:

ÉDESKE-Alíz cukrász-műhelye: Dóza György út 21.
Nyitva tartás: Nyáron 8-20, télen 8-19.