Sütitúra

Ahogy megjött a jó idő, elkezdtek rügyezni a fák, kibújtak a tavaszi virágok, és a madarak is hangos csiripelésbe fogtak, nálunk is megjött a kedv egy kis túrázáshoz. Ezért április egyik kellemes hétvégéjén fogtuk magunkat és beültünk az autóba, majd célba vettük Nagymarost. Ideális hely túrázni: nincs túl messze Budapesttől, van hegy, jó a kilátás, víz is van a közelben.

Nagy lelkesedéssel vágtunk neki a hegynek, legalábbis míg burkolt szakaszon közlekedtünk a lakóházak között. Aztán beértünk az erdőbe. Kissé elszámoltuk magunkat sárügyileg. Nem gondoltuk volna, hogy bokáig cuppogni fogunk a sárban. Elég nagy küzdés volt, majdnem vissza is fordultunk. De a végén nyert a túrázhatnék.

Nagyon kellemes időnk volt, a kijelölt turista útvonal vitt hegynek föl, hegynek le. A cél a hegytetőn lévő kilátó volt. A kilátótól nem messze gyönyörű virágtenger volt.

Visszafelé kicsit csatangoltunk az erdőben, bár néha volt olyan érzésünk, hogy az út nem oda vezet, ahova a térkép szerint kellett volna. Mire leértünk Nagymarosra szinte az éltetett bennünket, hogy láttunk egy jó kis cukrászdát, amit ki akartunk próbálni. Ez az ÉDESKE , azaz Alíz cukrászműhelye volt.

Nagyon hangulatos berendezése van, cserépkályha, mindenféle régi sütőeszközök kiállítva, az udvaron akár a hintában ülve is megehetjük a fagyinkat/sütinket. Mivel 4-en voltunk, elég sok sütit meg tudtunk kóstolni. Mindenki becsületesen megosztotta kóstolásra a maga két darabját. Hogy út közben, míg a kocsiig el nem érünk, nehogy éhen haljunk, a fagyit is teszteltük. Mindenkinek ízlett minden. Finomak voltak a sütik, a fagyik, sőt, én a házi bodzaszörpjükből is ittam. Tudom ajánlani mindenkinek. A választék nagy, az árak nagyon is barátságosak.
Ha valamikor ismét arra fogunk járni, tuti nem hagyjuk ki.  
Jó túrázást és sütizést!

Fotók by: Anita Kósa

A pontos cím:

ÉDESKE-Alíz cukrász-műhelye: Dóza György út 21.
Nyitva tartás: Nyáron 8-20, télen 8-19.

Blog a blogban

Joanne Harris: kékszeműfiú

Ismét Joanne Harris. Rövid időn belül ez a harmadik könyv, amit tőle olvasok. Természetesen már korábban is olvastam a könyveit, de valahogy most alakult úgy, hogy a hiányzó kötetek is felkerültek a polcomra, majd a táskámba, hogy utazás közben belemerülhessek a képzeletem és a könyvek világába. Három könyv, és mind kicsit más.  De van bennük közös. Mégpedig az, hogy az érzékeinkre akar hatni. Összekapcsol dolgokat. Színeket párosít a zenéhez, gondolatokhoz kapcsol ízt, illatot. Már maga a szakkifejezés is olyan jellegzetesen leíró: színesztézia.

Harris több műfajban is megmutatta, hogy otthonosan mozog. Nem tudom egyértelműen kijelenteni bármelyik könyvéről, hogy erőltetett és gyenge próbálkozás lenne. Viszont ami kifejezetten jól áll neki, ez a krimi. Mindegyik eddig olvasott könyvét szerettem, de kiemelkedett közülük az Urak és játékosok. Folyamatosan meglepett, mindig volt valami kis furfang, és végén lévő nagy csattanó. Napokig a fejemben járt a cselekménye, az általam megálmodott „filmváltozata”.  A kékszeműfiú csatlakozott mellé a listámban.

A regény olvasása közben örömmel töltött el, hogy régi helyszínek köszönnek vissza. Az Urak és játékosok elit magániskolája, a St. Oswald többször is feltűnik a történetben. Az ezzel ellentétben álló, állami iskola a Sunnybank Park. Az Urak és játékosokban alaposabban megismerhettük a St. Oswaldot, most mintha ismerősként térnénk vissza.  Eszembe jutott az iskola nagy udvara, a tantermek berendezése, a régi fa bútorok illatát szinte éreztem. A vastag falak miatti hőmérséklet, az ottani illatok mind segítették ennek a könyvnek azon részeinek jobb elképzelhetőségét.

Harris halad a korral, ha mondhatunk ilyet egy írónőről. Jelen könyve a mai világra jellemző, virtuális életet leíró külalakkal és tartalommal olvasható. Egy blog papír alapon. A virtuális felület a rosszfiukrock@webjournal.com  (badguysrock). Kekszemufiu mindig meghatározza az aktuális hangulatát, a hozzá kapcsolódó zenét. ( összegyűjtött lista itt )Tudjuk mikor került fel a post, és hogy nyilvános vagy korlátozott-e a hozzáférés.  A bejegyzések végén pedig a virtuális ismerősök , barátok kommentjei találhatók. Mint egy „valóságos” blogban.

A regény főhőse BB, avagy Barna Brendan. A weben megjelenő bejegyzésekből ismerhetjük meg a történetet, ami nagyrészt visszaemlékezés, megmagyarázása annak, hogy miért és hogyan lett Brendan olyan amilyen. Másik oldali megvilágítást adnak az eseményeknek Albertine begyezései. A két szereplő a való életben is ismeri egymást, gyerekkorukban találkoztak először. Brendan leírásaiból nem tudjuk eldönteni, hogy mi a valóság és mi a fikció. Ebben segít kicsit Albertine. Bár így is vannak kérdéses dolgok, legalábbis nekem biztosan.

A regény számomra fordulatos, mindig valami meglepetéssel előrukkoló olvasmány volt. Folyamatosan derültek ki olyan dolgok, amire végképp nem számítottam volna. A végére azt mondhatnám, hogy zseniális, ha nem egy nagyon kíváncsi olvasó lennék. Ugyanis mindenki úgy gondolja tovább a lezáró párbeszédet, ahogy szeretné. Én kíváncsi lennék az írónőére. Azonban egy interjúban azt mondta, hogy ő tudja a legkevésbé, hogy mi a vége.

Számomra tanulságos volt olyan szempontból is, hogy egy szülő mekkora hatással tud lenni a gyerekére. Mennyire megváltoztathatja a személyiségét, átváltozik valaki mássá a megfelelési vágy miatt, eltűr olyan dolgokat, amiket józan ésszel nem lehet megérteni csak annak, aki megtapasztalta.

A könyv még mindig ott motoszkál az agyamban, gondolatok bukkannak elő, és várom a befejezést.  Hátha egyszer csak megálmodom, vagy Harris megírja.

Aki kicsit is szereti a lassabban kibontakozó, izgalmat folyamatosan fenntartó regényeket, bátran szerezze be, és merüljön el ebben a kicsit bizarr, de közben nagyon érdekes és izgalmas könyvben.  Nekem nagyon tetszett, 5/5 –ös.

Csokimánia

Világ életemben szerettem az édességet, pláne a csokikat. Kiskoromban még a Boci csoki volt a legjobb (legalábbis emlékeim szerint), Milkát nem nagyon láttam. Aztán engem is elért a Milka-csoki mánia. Amit szépen magam mögött is hagytam.

Az utóbbi években kezdték felkapni a csokoládét, egyre több cikk jelent meg az újságokban a minőségi csokik hatásáról. Úgy gondoltuk, hogy ki kellene próbálni. Először nem értettük, hogy mit lehet szeretni ezeken a kesernyés, nem is édes 70% és 85%- os csokikon. Aztán kezdtük megszeretni. És eljutottunk oda, hogy a minőségi csokira van igényünk. Néha-néha lecsúszik egy kis Milka, és egyéb csoki is, de meg kell állapítanunk, hogy ezek épp csak ehetők.

Olcsóbb kategóriában a Tibi csokik étcsokis változatai verhetetlenek. A 60%-os sima étcsoki finom, nem drága, sőt olcsóbb, mint a mindenféle fura krémekkel töltött csokik. Ha csokis sütit kell sütni, akkor is csak ez jöhet szóba.

Természetesen van jópár nagyon finom csoki. Lindt gyártámányú narancsos, vagy körtés csokik, a Cote d’or marcipános, citromos-gyömbéres is a kedvencek közé tartozik.

Aztán nem is olyan régen olvastam a ChocoMe csokoládékról. A magyar úriember által megálmodott különleges csokik már a világ több országában is kaphatóak. A cikk olvasása után elhatároztam, hogy nekem egyszer ki kell próbálnom ezt. Végül egy VIII. kerületi csokiboltban bukkantam rá. Itt két félét vettem. Mindkettő alapja 75%-os étcsokoládé volt. Az egyik mogyorós-pekándiós-pisztáciás ízesítésű , a másik pedig kandírozott ibolyás volt. Az ibolyás nagyon különleges. Arról már olvastam, hogy a rózsát, ibolyát kandírozva meg lehet enni, de még sosem kóstoltam. Ezért gondoltam, hogy megkóstolom. Azt kell mondanom, hogy nagyon jó! Ha az ízét kellene meghatároznom, akkor azt mondanám, hogy ibolyaillat íze volt a kandírozott ibolyának. Senki nem akarta elhinni, hogy ilyen nem lehet. Aztán kóstolás után egyetértettek velem.

Mindkét csoki nagyon finom volt, és még szemet is gyönyörködtető a kinézet. Élvezet ránézni a tábla csokira, mert szép!

A legjobb, hogy mindenki összeállíthat saját csokit, 5 feltétig tetszőlegesen lehet összeválogatni, hogy mit tegyenek a csokikra. Mindenkinek szeretettel ajánlom figyelmébe.

Itt tudtok nézelődni, válogatni a kínálatból.

Skandináv nyomozás

Arnaldur Indridason: Hideg nyomon

Stieg Larsson Millenium trilógiájának nagy sikere után egyre több skandináv krimi jelent/jelenik meg az utóbbi időben az Animus kiadó jóvoltából. Ez mindenképp nagyon örvendetes, mert sajátságos hangulat jellemzi ezeket a könyveket.

Indridason első könyvét karácsonyra kaptam meg, aztán gyorsan be is szereztem az addig megjelent köteteket. A lista a napokban bővült a Hideg nyomon című regénnyel. A Könyvvásáron sikerült 20%-kal olcsóbban megvennem, majd 2 nap alatt ki is olvastam. Ez természetesen 1 napba is belefért volna, ha nem kellett volna dolgoznom.

Az írónak ez az 5. könyve, ami magyar nyomtatásban jelent meg. A könyveket érdemes megjelenés szerinti sorrendben olvasni, mert mindegyik könyvben a nyomozócsapat azonos. Minden krimiben a főszereplők magánéletéből egy-egy kis darabot is megismerhetünk. De nagyon szorosan nem függenek össze a könyvek. Minden regényben van egy kis visszautalás a magánéleti szálakra. Aki olvasta, az tudja, hogy miről van szó. De ha valaki kiragadva egy könyvet olvas el, akkor sem érthetetlen, mert mindig röviden össze van foglalva a lényeg.

Ebben a krimiben is Erlendur nyomozó és csapata (Elínborg és Sigurdur Óli) próbál egy gyerekgyilkost megtalálni. Egy panelház mögötti területen, az otthona előtt egy 10 éves kisfiú holttestére találnak rá. A fiú egy thaiföldi anya és egy izlandi apa közös gyereke. A nő Thaiföldön találkozott a férfivel, akivel egy idő után összeházasodtak, és Izlandra költöztek. Ekkor derült ki, hogy a nőnek már van egy gyereke, akit végül Izlandra hozatott.

A gyerekek iskolája multikulturális hely volt. Több thai, vietnámi, és más országból származó gyerek járt oda. Az iskolán belül egyesek szemét szúrta, hogy Izlandra egyre több külföldi költözik, izlandiakkal házasodik. A gyilkosság felfedezése után ezért is merült fel, hogy faji okai lehettek az emberölésnek. Az ezirányú vizsgálódás is megkezdődik.

A nyomozás gőzerővel folyik, rengeteg diákot hallgatnak ki, több dolgot is megvizsgálnak, de semmi érdemleges bizonyítékot nem találtak, amin el lehetne indulni.

Másik szálként megjelenik az autórongállás is. Az iskola környékén néhány autó fényezését tönkretették.

Aztán kiderül, hogy az eset összefügghet a gyilkossággal is. Majd találnak egy szemtanút, aki látta, hogy ki volt az autórongáló. További gyerekek kerülnek kikérdezésre, néhány ember gyanúsított lesz. De természetesen a könyv végére megtudhatjuk, hogy mi is történt a kis Elías-szal.

A könyvben vannak rejtett dolgok, amik elgondolkodtatják az embert: kinek mekkora és milyen felelőssége és ráhatása van az életére, mik vezethetnek gyilkossághoz. Pontosabbat nem szeretnék mondani, mert akkor már fény is derülne arra, ki a tettes.

Aki szereti a lassabban kibontakozó, skandináv hangulattal teli krimiket, biztosan élvezni fogja. Bár szerintem nem ez a legjobb könyv az eddig megjelent 5 közül. Jó szorakozást hozzá!

Hallom a zajod

Patric Ness: Kés a zajban (Chaos Walking trilógia I.kötet)

A könyvet csak kölcsön kaptam, nem sajátom. Bár a beharangozó kampány alapján szerettem volna megvenni. Kiolvasás után megállapítottam, hogy szerencsére nem ez történt.

A könyv egy trilógia első kötete. Én ezen valahogy átsiklottam mielőtt elkezdtem volna olvasni, és csak akkor találkoztam az információval, mikor végére értem a könyvnek.

A reklámszövegekben Harry Pottert, és egyéb nagysikerű ifjúsági regényeket letaroló, de mindenképp egy időre félresöprő, nagyon jó könyvről hallhattunk/olvashattunk. Patric Ness díjakat nyert ifjúsági regénye ez.

A főszereplő Todd Hewitt, aki Prentissvárosban lakik. Az Újvilágban lakó emberek sajátossága, hogy hallják egymás gondolatát, a másik zaját. Így nem lehet eltitkolni egymás elől semmit, még álmunkban sem. Ebben a közegben nő fel Todd, akit két férfi, Ben és Cilian nevel fel. (Édesanyja halála előtt a két barátra bízta Todd felnevelését.) Prentissvárosban Todd az utolsó fiú, aki még nem felnőtt, ezért senki nem áll vele szóba Benen és Cilian-en kívül. Korábban voltak barátai, de mindannyian betöltötték a 13. évüket, a születésnapi beavatáson is túlestek, így felnőtté váltak és már nem beszéltek vele. Todd egyetlen barátja a kutyája, Mentcs maradt. Egy vírus következtében azonban az állatok gondolatai is hallható. Azaz Tod érti, hogy mit „ugat” Mentcs.

A város mellett egy mocsár található, ahol Todd meg szokott bújni, ahova elmenekül a Prentissvárosiak zajától, nőkről megőrzött képeiktől –ugyanis minden nő meghalt-, minden piszkos, gyilkos gondolata elől. Egy ilyen alkalommal tűnik fel, hogy valahol tökéletes CSÖND van. Nincsen semmiféle zaj, csak a csönd sugárzik. Próbálja megkeresni a csönd eredetét, de ekkor nem találja. Hazafelé menet nem tudja elrejteni a gondolatai között, hogy mivel találkozott, azaz mindenki értesül róla. Otthon kiderül, hogy nagy bajban van, azonnal menekülnie kell. Ehhez kap segítségül egy térképet, pár alkalomra elegendő élelmet, egy kést, és édesanyja naplóját. Mentcs kíséri további útján.

A menekülés közben találkozik Violával, akiből a csönd „árad”. Egymás mellé szegődnek, így menekülnek Prentissváros serege elől, akik üldözik őket.

Az eseményekből többet nem szeretnék elárulni, mindenki olvassa el a könyvet, ha érdekli. Semmilyen izgalmas eseményt nem szeretnék előre elmesélni.

A könyvben van néhány brutális jelenet, de lehet csak az én képzelőerőm túl jó, és elég élethűre sikeredett elképzelnem. A könyvben gyakran előforduló „nem van semmi”kifejezés az elején nagyon szúrta a szemem, de a regényben van rá magyarázat. Ettől függetlenül nekem nagyon magyartalan.

Néhány tanulság, vagy általános igazság is található a regényben. Foglalkozik a gyilkossággal, mint erkölcsi tettel, az egymásra utaltsággal, az önzetlen segítséggel. Nem mondom, hogy rossz könyv, de a következő részeket csak akkor fogom olvasni, ha valakitől kölcsönbe megkapom. Én maradok inkább Harry Potter barátja.

Kutatom a medvét

Ez volt az a könyv, ami elindított a virtuális megjelenés felé. A könyvkolónia honlapon is ez a véleményem található meg:

András László
Egy medvekutató feljegyzései

Szeretem az új könyveket kézbe fogni, azokba belelapozni. Könyvvásárláskor nálam szempont tud lenni, hogy milyen a kiválasztott könyv borítója, kötése, papírminősége.

A könyv a Nyitott Könyvműhely kiadásában, szerintem nagyon szép kivitelben jelent meg. Tetszetős, nem laprétegekre váló borító, erős kötés, jó illatú fehér papír. Már jól indul. Mondjuk arra nem sikerült rájönnöm, hogy miért nem egy medve van az elején.

A könyv főszereplője Oneofus, a medvész. A könyv elején megismerkedhetünk a medvész tevékenységével, megfigyelési stratégiával. Például programként Kongresszusokat szerveznek, ha valamelyik medvész jelentősebb kutatásait szeretné megosztani a többiekkel, vagy elakadt a munkájával. De ezeket csak indokolt esetben hívják össze. Lételemük a megfigyelés. A valóságos illetve elképzelt medvék megfigyelése, kiderítése annak, vajon mit álmodhat a medve a téli álma során. Még stratégia is ismertetésre kerül, melynek betartásával akár mi is azonosulhatunk a medvékkel, és kifürkészhetjük álmaikat.

Aztán egyszer Ander barátjával ellátogat a hivatalnokok ünnepére, ahol Taura tartott előadást. Főhősünk tudja, hogy neki erre a nőre van szüksége. Az esti ismerkedési esten Oneofus rögtönzött medvész beszéde után Taura csatlakozik hozzá. Reggel egymás mellett ébrednek.

A következő napokat a sok beszélgetés és szex töltötte ki. Menetrendszerű az esküvő, majd Taura kívánságára Oneofus dolgozik a társadalomba való beilleszkedésén.

Így csöppenünk bele a hivatali életbe. Először ügyfelesként dolgozik, és továbbra is figyel. Csak most az embereket. A szerző tökéletesen leírja a hivatalon belüli életet. Kiemelném azt a jelenetet, mikor az ügyfélszolgálat reggeli nyitásakor az emberek tömörülnek az ajtóban, nyomakodnak a sorszámért, és a rutintalanok az ügyintézők elé ülnek. „Amikor rájön, hogy hibázott, és csalódottan visszafordul, már ott áll mellette az öregasszony, bal kezében a botjával, amellyel korábban zseniális kaszáló mozdulatokat végzett, hogy ne tudják előzni se balról, se jobbról, jobb kezében a győztesnek járó 001-es gépcédulával, arcán ördögi vigyorral….” Látom szemeim előtt a jelenetet, tökéletesen kiragadott pillanat.

A jól végzett munka után, mint tudjuk, jár a megérdemelt jutalom. Egy új szervezeti egység kerül kialakításra a hivatalon belül, a Mindenrögzítők. Feladatuk, hogy mindent rögzítsenek, csoportosítsanak. Ennek a szervezeti egységnek a felállítása a feladat, illetve a lényegmegragadás.

Ahogy Oneofus távolodik feleségétől, úgy kerül egyre feljebb a ranglétrán. Az egyik este megszakított adásban közölték, hogy a miniszterelnök lemondott. Nem sokkal később megbízhatóember találkára invitálja, ahol egy újabb állást ajánl fel neki. Itt is, mint eddig mindig, remekül teljesít. Ezért is kapja meg a BBB díjat, vagyis a Bárkit, Bárhol, Bármikor díjat. Az ünnepségen minden fontos ember jelen van, és ezt az eseményt kihasználva bíznak rá egy nagyon kényes ügyet, a helyettesítést. Mégpedig a pápai nuncius helyettesítését. A Szent Hév kolostorban minden rendben zajlott, a helyettesítés jól sikerült. A visszainduláskor a vonatállomáshoz útban telefonon értesítik, hogy a nuncius előző nap meghalt, nem mehet vissza. A történet a visszaúton, a vonaton zárul.

Összességében nem mondanám, hogy mindenkinek ajánlanám elolvasásra. A hivatali életet, az ott zajló eseményeket kiválóan jeleníti meg, de az eleje nekem szenvedés volt. Számomra túlontúl elvont; okosságokat, következtetéseket kíván közölni a szerző. Elég nehezen tudtam követni, és rávenni magam a tovább olvasásra. Aki szereti a kihívásokat, és szeret megdolgozni a jobb részekért, az nyugodtan emelje le a könyvespolcról. Nálam biztosan nem fog a rendszeresen előkapott, többször olvasott könyvek közé tartozni.

Nyitány

Üdvözlök mindenkit a virtuális élménybeszámolóm olvasása közben.

Már egy ideje érett a fejemben a gondolat, hogy valami blogot csak kellene csinálni. Ezt erősítette fel, hogy a könyvkolónia honlapján le lehetett csapni bizonyos könyvekre, és cserébe csak a véleményünk feltöltését kérték. Ez volt a kezdőlöket. Aztán úgy gondoltam, belevágok. Terveim szerint elég sok témában születnének írások. Leginkább az általam olvasott könyvekről kialakított véleményem szeretném megosztani, de minden jöhet! Sütemények, újságok, egy-egy termék. Aztán biztosan bővül még a lista. Jó böngészését kívánok!