Élvezetes történelem

A múltkori színház után eszembe jutott, hogy mennyire szerettem olvasni a történelmi regényeket, melynek alapja a valóság, de hiányzó szakaszok fikcióval vannak kitöltve. Mindig beszippantott ez a világ, és bizonyos helyzetekben megnyugodtam, hogy nem az adott korban élünk. Én döntöm el, hogy a szerelmemhez megyek-e feleségül, és nem kényszerítenek senkihez politikai és családi okokból, s a hamis vádak miatt nem vesztem el a fejem, maximum képletesen.


A rajongásom a legelső ilyen könyv után indult, és azóta is tart. Sajnos most nincs időm könyvet olvasni, de több is a sorára vár, és biztosan elő fognak kerülni. Jöjjön akkor a legelső élményem:


Philippa Gregory: A másik Boleyn lány

A történész végzettségű írónő szenvedélyévé vált a Tudor korszak, és ebből a lelkesedésből született meg a sorozata, melynek első kötete A másik Boleyn lány.

A könyv elég vaskosnak tűnik, nem egy együltőben elolvasós könyv. A borító nekem tetszik, igazi csajos könyv lett. A kötése tartósnak bizonyult, egyedül a borító átlátszó fólia kezdte meg a leválását, pedig én nagy becsben tartom a könyveimet és vigyázok rájuk.


A történet főszereplője a Boleyn család, és a minél magasabb rang, illetve a trón megszerzésére irányuló küzdelmükkel ismerkedhetünk meg. VIII. Henrik testvére özvegyét, Katalint választja hitveseként. Azonban a trónörökös megszülésére irányuló küzdelemben alul maradt. Mert csak egy lány gyermekük születik. A Boleyn család az előrejutás érdekében Mary-t utasítja, hogy legyen a király szeretője. Ugye ebben a korban a nők nem számítottak, maximum az ocsmány játszmák szereplőiként. Mary családja nyomásának engedelmeskedve meghódítja a királyt, ágyasa lesz. Az együtt töltött éjszakák eredményeként megszületik első gyermekük. De Henrik nagy bánatára lány. Nem sokkal a szülés után Mary ismét babát vár, és egy kisfiú születik. Csak nem törvényes gyereke a királynak.

Míg Mary a szüléssel és az abból való lábadozással van elfoglalva, testvére Anna hódítja meg a királyt. Az állandó előrejutási vágy hajtja  Annát, és családját. Minél több föld, rang és cím megszerzése.  Természetesen a család fia, George, is kiveszi a részét a játszmákból. Henrik beleszeret Annába. Azért, hogy feleségül vehesse, meg kell szabadulnia a királynétól. Első lépésként nem törődik vele, semmibe veszik, elüldözik a kastélyból, eltiltják lányától. A király pápához fordul segítségért, hogy érvénytelenítse a házasságot, hiszen nem is volt törvényes. Azonban ez az ügy húzódik, nem történik semmi. Henrik végül megtagadja a pápát, saját magát teszi meg az egyház fejének. Annával összeházasodnak. Mikor kiderül, hogy terhes, nagy az öröm. Egészen addig, míg meg nem születik a kis Erzsébet. Hiszen csak lány! Még mindig nem fiú trónörökös.  Anna többször volt várandós, de ezekről nem tudott a király. Egyszer elvetélt, egyszer pedig meghalt a magzat. Aztán ismét gömbölyödik a pocak, megmozdul a gyerek, ismét feléledtek a remények. De megint nem jár szerencsével. Erős vérzése volt, és ennek az udvar is tanúja már. Egy torzszülött gyerek jön a világra nyitott gerinccel és az átlagosnál nagyobbnak tekintett fejjel. Ekkor már rég nem Anna a király kedvence, egy Seymour lány lép a helyébe.

Ismét megtörténik az, ami korábban Katalinnal. A királyné kegyvesztett lett, senki nem akar a közelében tartózkodni, és mindenki a saját előre jutásáért dolgozik. Még a családjuk is a három testvér ellen fordul.  Henrik minél előbb meg akar szabadulni második feleségétől is. Ennek érdekében mindent meg is tesz.

A könyv a testvérek összetartásáról-gyűlöletéről, a Boleyn család játszmáiról szól. Érdekes könyv, érdemes megismerkedni a kor elvárásaival, és az akkori élettel. Én viszont nagyon örülök, hogy nem ebben a korban kellett élnem, amikor csak a férfi lehet okos, az asszonynak csak az utasítások végrehajtása marad. Sokszor éreztem undort, hogy egyes emberek milyen aljasok, hogy milyen könnyen állítják félre akár a saját családjukat is.

Én minden ilyen jellegű könyv rajongójának javaslom elolvasni, nekem tetszett, alig bírtam letenni. A könyv főbb eseményei a történelemnek megfelelnek, csak a körítés kitaláció. Persze nagyon sok igazság lehet benne.

 A könyvből készült filmet is minél előbb meg szeretném nézni. Kíváncsi vagyok, mennyire tér el az általam elképzelt „filmtől.”

Történelemtanulás élvezettel

A múlt héten színházban jártunk. Az Operettszínház aktuális sikerdarabját néztük meg. Nagyon vártam, hogy láthassam, hiszen ez is Lévay Szilveszter darab, és a korábbiakat nagyon szeretem. A Mozart!-ot négyszer, a Rebecca-t kétszer, és az Elizabeth-et is kétszer láttuk. Most Marie Antoinette van soron. Az első taktusokból tudtam, hogy ki a darab szerzője, nagyon sok korábbról visszaköszönő dallam, dal részlet volt. A számunkra ideális szereposztást nem sikerült megnézni, mert Szabó P. Szilveszter helyett Homonnay Zsolt volt, de a két főszereplő Vágó Zsuzsi és Vágó Bernadett volt. Mindkettejüket nagyon szeretem. Zsuzsi Rebeccaként zseniális volt (mondjuk ott Janza Kata olyan Mrs. Danvers-t játszott, hogy megfagyott akkor a levegő a színházban. Imádtam!!). Mindenki jól énekelt, élveztem a darabot, de ez valahogy nem fogott annyira meg, ezt biztosan nem nézzük meg többször.

A darab Marie Antoanette életéről szól, nyilván egy színdarab nem fog tudni mindent részletesen elmondani. Eszembe jutott, hogy korábban két kapcsolódó könyvet is olvastam. Sajnos ezekre már nem emlékszem pontosan, így írni sem tudok róla sokat. Az biztos, hogy a darab bizonyos mozzanatit jobban értettem, hogy volt korábbi emlékem. És a két könyv:

- Evelyne Lever: A nyakék-ügy

- Lea Singer: Az osztrák kurva.

Én javaslom, hogy nézzétek meg, élmény marad, de a jobb érthetőség érdekében nem árt egy kicsit olvasni az életéről.

Előtörő írhatnék

Valamiért megint eszembe jutott a régen elkezdett blogom, amihez majdnem két éve nem nyúltam. Eddig nem hiányzott, de most valami megmozdult bennem, motoszkált a gondolat, hogy ha csak a magam örömére is, de írok valamit. Újfent beleolvastam az írásaimba, és továbbra is elégedett vagyok velük. Ez egy teljesen új érzés, hogy elégedett vagyok a munkámmal. Nagyrészt lényegre törő, számomra jól fogalmazott könyv vélemények kerültek fel.

Továbbra is nagyon sok régi könyv élményről született írásom van, ami nem került fel. De lehet pótolom. Aktuálisnak nem nevezném, de miért is ne érdekelhetne bárkit is az az adott könyv. Nagy divathullámokba beillő könyvek közül azt hiszem csak a Harry Potter-t olvastam. Most kacérkodom a gondolattal, hogy meg kellene próbálni angolul. Ahhoz már rég olvastam, hogy a pontos történetre emlékezzem, de a lényeg még talán menne. Nézegettem díszdobozos változatban, elég drága. 68 000 Ft körül van az egyik csomag, de az tényleg nagyon szép :)

Jó, ez is nagyon tetszene, ez csak 25 000 Ft :)

De nem is ez indított el a mai írásra. Hanem a manapság kapható női havi magazinok. A két lányom mellett könyvre nincs időm, így munkába menet szoktam olvasni. Egyelőre újságokat. A mostani hónap valahogy úgy alakult, hogy szinte mindegyik nagyobb újság júniusi számát olvastam. (Egyedül az Éva vár még a sorára). Olvastam az aktuális Elle-t, Marie Claire-t, Instyle-t, Joy-t. Apa mindig elmondja, hogy nem érti, hogyan tudok ilyen szemeteket megvenni, hiszen semmi értelmes cikk nincs bennük. Ezzel teljes mértékben nem értek egyet, de természetesen van igazság tartalma. Ami számomra borzasztóan kilóg a sorból, az a Joy. Nem is vettem sosem, de most az Instyle újsághoz hozzá volt csomagolva. Háááát. Maradjunk abban, hogy nem én vagyok a célcsoport. A szóhasználat, a rengeteg közhely, a nagyon trendinek és menőnek való megfelelési kísérlet. Nekem feláll a szőr a hátamon/ kezemen tőle. Az egyik cikkből a "kedvenceim" :

• felhők felett szárnyaló csillámpónik
• rózsaszín cukormázzal leöntött romantikus film
• villogó felirattal a homlokán járna, kihez illik, stb

 Biztosan van, aki ezt szórakoztatónak találja, nálam csak rossz érzéseket kelt. A cikk mondandója nem lett volna rossz, de olyan érzésem van, mintha az illető nem tudná normálisan megfogalmazni a gondolatait. Ami nem biztos, hogy így van, és lehet ez az adott feladata, nem tudhatom. Azt igen, hogy önszántamból nem veszek többet ilyen újságot (oks, talán ha nagyon szuper ajándék van mellé csomagolva).

Az Instyle a júniusi számmal megújult. Korábban valami nevetséges áron volt rá előfizetésem, ezért járt, egész megszerettem. Nyilván nem szépirodalmi magasságú írások találhatóak benne, ám nem is ez a célja. Egyre többször kapom magam azon, hogy magyar tervezők ruháit nézegetem, és Vágó Réka cipőiből be is szereztem már 3 darabot! Korábban nem nagyon ismertem őket. Ennyi előnye volt, az biztos. Ami hosszú távon nehézség volt nekem, a horrordrága ronda ruhák. Vagy arcápolók. Értem én, hogy egy álmot adnak el, lehet róla álmodozni, nagyon vágyni rá, de mikor egy ruha sokhavi fizetésembe kerül, vagy az arcápolók is minimum 1-be, akkor időnként elborultam. De ez gyanítom csak az én problémám. A mostani újságban a kedvencem az Omega Seamaster Aqua Terra Master Co-Axial karóra- Már a neve is milyen úrias. Szép, szívesen is hordanám, de ha most lenne 4 600 000 Ft-om, inkább a lakáshitelt fizetném ki belőle. Azt hiszem ettől az újságtól is el fogok köszönni.

Az Elle és a Marie Claire nálam kb azonos szinten mozog, változó melyik hónapban melyik sikerül jobban. Szívesen töltöm velük az utazós időmet, nem is várnék sokkal többet tőlük. Ha meg valami extra kedvező előfizetési akció lesz rájuk, biztosan megrendelem.

A végén elgondolkodtam, hogy nem várok-e el túl sokat ezektől a lapoktól, és én vagyok ilyen kritikus. Illetve miért is veszem meg, ha nem tetszik. De a sok promó cikk mellé én sokallom 800-900Ft-os árat. Persze ha jó kis ajándék van mellé csomagolva, akkor örülök, és meg is veszem. Pl a Marie Claire 100. lapszáma mellé csomagolt Zigi táska mindig nálam van, és a hét elején az ovis/bölcsis dolgok is nagyszerűen elférnek benne. Én bizakodom, egyszer hátha megtalálom a tökéletes újságot.

Ki mit szokott olvasni? Lehet így akadok rá az új kedvencemre.