András László
Egy medvekutató feljegyzései
Szeretem az új könyveket kézbe fogni, azokba belelapozni. Könyvvásárláskor nálam szempont tud lenni, hogy milyen a kiválasztott könyv borítója, kötése, papírminősége.
A könyv a Nyitott Könyvműhely kiadásában, szerintem nagyon szép kivitelben jelent meg. Tetszetős, nem laprétegekre váló borító, erős kötés, jó illatú fehér papír. Már jól indul. Mondjuk arra nem sikerült rájönnöm, hogy miért nem egy medve van az elején.
A könyv főszereplője Oneofus, a medvész. A könyv elején megismerkedhetünk a medvész tevékenységével, megfigyelési stratégiával. Például programként Kongresszusokat szerveznek, ha valamelyik medvész jelentősebb kutatásait szeretné megosztani a többiekkel, vagy elakadt a munkájával. De ezeket csak indokolt esetben hívják össze. Lételemük a megfigyelés. A valóságos illetve elképzelt medvék megfigyelése, kiderítése annak, vajon mit álmodhat a medve a téli álma során. Még stratégia is ismertetésre kerül, melynek betartásával akár mi is azonosulhatunk a medvékkel, és kifürkészhetjük álmaikat.
Aztán egyszer Ander barátjával ellátogat a hivatalnokok ünnepére, ahol Taura tartott előadást. Főhősünk tudja, hogy neki erre a nőre van szüksége. Az esti ismerkedési esten Oneofus rögtönzött medvész beszéde után Taura csatlakozik hozzá. Reggel egymás mellett ébrednek.
A következő napokat a sok beszélgetés és szex töltötte ki. Menetrendszerű az esküvő, majd Taura kívánságára Oneofus dolgozik a társadalomba való beilleszkedésén.
Így csöppenünk bele a hivatali életbe. Először ügyfelesként dolgozik, és továbbra is figyel. Csak most az embereket. A szerző tökéletesen leírja a hivatalon belüli életet. Kiemelném azt a jelenetet, mikor az ügyfélszolgálat reggeli nyitásakor az emberek tömörülnek az ajtóban, nyomakodnak a sorszámért, és a rutintalanok az ügyintézők elé ülnek. „Amikor rájön, hogy hibázott, és csalódottan visszafordul, már ott áll mellette az öregasszony, bal kezében a botjával, amellyel korábban zseniális kaszáló mozdulatokat végzett, hogy ne tudják előzni se balról, se jobbról, jobb kezében a győztesnek járó 001-es gépcédulával, arcán ördögi vigyorral….” Látom szemeim előtt a jelenetet, tökéletesen kiragadott pillanat.
A jól végzett munka után, mint tudjuk, jár a megérdemelt jutalom. Egy új szervezeti egység kerül kialakításra a hivatalon belül, a Mindenrögzítők. Feladatuk, hogy mindent rögzítsenek, csoportosítsanak. Ennek a szervezeti egységnek a felállítása a feladat, illetve a lényegmegragadás.
Ahogy Oneofus távolodik feleségétől, úgy kerül egyre feljebb a ranglétrán. Az egyik este megszakított adásban közölték, hogy a miniszterelnök lemondott. Nem sokkal később megbízhatóember találkára invitálja, ahol egy újabb állást ajánl fel neki. Itt is, mint eddig mindig, remekül teljesít. Ezért is kapja meg a BBB díjat, vagyis a Bárkit, Bárhol, Bármikor díjat. Az ünnepségen minden fontos ember jelen van, és ezt az eseményt kihasználva bíznak rá egy nagyon kényes ügyet, a helyettesítést. Mégpedig a pápai nuncius helyettesítését. A Szent Hév kolostorban minden rendben zajlott, a helyettesítés jól sikerült. A visszainduláskor a vonatállomáshoz útban telefonon értesítik, hogy a nuncius előző nap meghalt, nem mehet vissza. A történet a visszaúton, a vonaton zárul.
Összességében nem mondanám, hogy mindenkinek ajánlanám elolvasásra. A hivatali életet, az ott zajló eseményeket kiválóan jeleníti meg, de az eleje nekem szenvedés volt. Számomra túlontúl elvont; okosságokat, következtetéseket kíván közölni a szerző. Elég nehezen tudtam követni, és rávenni magam a tovább olvasásra. Aki szereti a kihívásokat, és szeret megdolgozni a jobb részekért, az nyugodtan emelje le a könyvespolcról. Nálam biztosan nem fog a rendszeresen előkapott, többször olvasott könyvek közé tartozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése