Oscar a filmért

Bernard Schlink: A felolvasó

A könyv az Ulpius- ház kiadásában jelent meg, és tőlük kissé szokatlanul nagyon jó minőségű és szép kötése van. Nem ez a nagyon vékony papír borító, amit ha pár alkalommal kézbe veszünk, akkor elkezd szétválni. A borítón a könyvből készült film képkockái találhatók, és hirdetve, hogy Kate Winslet ezért a szerepért Oscar- díjat kapott. Nekem ez annyira nem tetszik, mert én nem azért veszek meg egy könyvet, mert a belőle készült film jó/nem jó. Bár biztosan akadnak olyanok, akik meg a kis extra reklám miatt veszik meg.

Maga a regény nem túl hosszú, 221 oldal, a betűk is az átlagos méretnél kicsit nagyobbak. A regény értékéből ezek természetesen semmit nem vonnak le.

A történet főszereplője egy 15 éves fiú, Michael Berg, aki a sárgasága miatt egy ideig nem járt iskolába, de annak érdekében, hogy megerősödjön sétákat tesz.  Egyik sétája alkalmával rosszul lett, és hányt. A házban lakó hölgy sietett a segítségére, és haza is kísérte. A fiú miután jobban lett, elment megköszönni az esetkor nyújtott segítséget Frau Smitznek. A következő napokban nem tudta kiverni a fejéből az asszonyt, 1 hét múlva megjelent a lakása előtt. Az asszony meglepődve látta, hogy vendége van.  Kissé ki is használva a helyzetet, leküldte a pincébe, hogy hozzon fel szenet .  A fiú összekente magát, Frau Smitz így nem akarta hazaengedni, megfürdette.  Az idősebb asszony és a 15 éves fiúcska kapcsolata így kezdődött. Hanna, mert már megtudta a keresztnevét is, egyre jobban megszerette, rengeteget beszélgettek. Ekkor kezdődtek a felolvasások. Mindig kiválasztottak egy könyvet, és szeretkezésük előtt Michael felolvasott. Hanna nagyon szerette hallgatni a történeteket. Aztán az egyik nap eltűnt. Michael próbálta kideríteni, hogy mi történhetett. A ház tulajdonosa szerint Hanna elköltözött, és már dolgozni sem ment be. Michael nem találta a helyét, mindenhol Hannát kereste.

A második részben ismét előtűnik Hanna alakja, a bíróságon találkozik vele. Ez volt az első koncentrációstábor-per. Az elítéltek között van.  Michael mint joghallgató volt jelen, az egyetemi tanulók egy-egy csoportja minden nap elment, hogy tanulmányozzák az ügymenetet, a pert végigkövetve.   Michael a tárgyalás egyetlen napját sem szalasztotta el, mindig megjelent, követte az eseményeket.  Megismerhetjük Hanna életét a lágerben, mit tettek, hogyan éltek. Több szempontból is megismerhetjük azt az eseményt, ami  miatt Hanna több társával a bíróság előtt felel. A borzalom két túlélője beszámolója alapján kapunk pontosabb képet az akkori eseményekről.  Az ítélet szerint Hanna életfogytiglani börtönt kapott tetteiért, társai sokkal kevesebbel megúszták.

A könyv záró részében megismerhetjük Michael későbbi életét. Megházasodott, gyereke lett, de Hannát sosem tudta igazán elfelejteni. A későbbi olvasmányait is úgy választotta, hogy mérlegelte, Hanna mit szólna hozzá. Aztán elkezdte felolvasni a könyveket, melyeket felvett, majd beküldte a börtönbe Hannának.  Évekkel később a börtön igazgatója kereste meg levélben Michaelt, hogy kegyelmi kérvényt nyújt be Hanna, és valószínűleg szabadon engedik. Kérte szerezzen neki munkát, szállást, segítse a beilleszkedésben. A megkeresés után meglátogatta a börtönben. Egy megtört öregasszonyt látott, akivel már nem találták meg úgy a közös hangot. A következő napokat azzal töltötte, hogy mindent megszerezzen Hannának.  A szabadulás előtti estén még telefonon beszéltek. Másnap reggelre Hanna halott volt. Ismét a börtönbe ment, ekkor mutatták meg neki Hanna szobáját. És ekkor szembesült sok dologgal. Egyértelmű lett, hogy miért kapott ő több büntetést a társainál, mi volt az amit, még jobban szégyellt, mint azokat a tetteket, melyeket elkövetett, és ami miatt elítélték.

A könyv több dolog miatt is érdekes. Megismerhetjük egy szeletét Hitler eszméinek, hogy miket követelt a dolgozóitól, követőitől, és hogy ekkor az emberek mennyire másképp látták a dolgokat.  A történet nem olyan megrázó, mert van benne szó szörnyűségekről, de nem a maguk puritán voltában írja meg, hanem csak mint múlt ismerhetjük meg nagyvonalakban.  Láthatjuk, hogy a szeretet nem feltétlen irányítható, és hogy a másik szinte akármit megtehet, mert ha igazán szeretjük, szinte minden megbocsátható.  Mindenképp érdemes elolvasni, most már a filmet is elővehetem. Kíváncsi vagyok, mennyire fog eltérni attól a filmtől, ami a fejemben játszódott olvasás közben.